-
1 εύδ'
εὗδε, εὕδωsleep: pres imperat act 2nd sgεὗδε, εὕδωsleep: imperf ind act 3rd sgεὗδε, εὕδωsleep: imperf ind act 3rd sg (homeric ionic) -
2 εὗδ'
εὗδε, εὕδωsleep: pres imperat act 2nd sgεὗδε, εὕδωsleep: imperf ind act 3rd sgεὗδε, εὕδωsleep: imperf ind act 3rd sg (homeric ionic) -
3 εὐ-δαίμων
εὐ-δαίμων, ον, eigtl. der einen guten Dämon hat, der ihn geleitet; beglückt, glückselig, Hes. O. 824 u. Folgde überall; begütert, reich, Pind., ἀνήρ, Κυρήνη, P. 10, 22. 4, 267 (so auch Sp. oft von Städten, namentlich von Athen, Her. 8, 111, in Xen. An. oft πόλις μεγάλη τε καὶ εὐδαίμων); πότμος, βίοτος, Ol. 2, 20 N. 7, 100; Aesch. Κῠρος, ἀνήρ, Pers. 754 Ag. 516 u. öfter; εὐδαίμονες, οἷσι κακῶν ἄγευστος αἰών Soph. Ant. 578; Ἀϑῆναι O. C. 283; ὄλβος O. R. 1197; βίον ἔχειν εὐδαίμονα Eur. I. T. 915; Ἑλλάς, Θησέως χώρα, 1482 Tr. 209; εὐδαίμονα πράσσειν El. 1359; im Ggstz von εὐτυχής, Med. 1230; Ἥρη Ar. Av. 1741, wie ϑεός Plat. Tim. 34 b Phaedr. 247 a; ὅ γε εὖ ζῶν μακάριός τε καὶ εὐδ. Plat. Rep. I, 354 a; οἰκία μεγάλη τε καὶ εὐδ. Prot. 316 b, auf den Besitz gehend; τὸν βίον εὐδαίμονα παρέχειν Phil. 11 d; τῶν πλουσίων τε καὶ εὐδαιμόνων δοκούντων εἶναι Rep. III, 406 c; Her. ὃς ἐκ π ολλῶν καὶ εὐδαιμόνων ἐκπεσὼν εἰς πτωχηΐην ἀπῖκται 3, 14, aus dem Reichthum in Armuth gerathen; Ggstz ἄϑλιος, Plat. Gorg. 471 c, wie Arist. eth. 1, 13; – τὸ εὔδαιμον, das Glück, Thuc. 2, 23. – C. gen., εὐδ. ὁ ἀνὴρ ἐφαίνετο καὶ τοῦ τρόπου καὶ τῶν λόγων Plat. Phaed. 58 e. – Von Thieren, τὰ κτήνη εὐδαίμ ονα ποιεῖν Xen. Cyr. 8, 2, 14. – Adv., εὐδαιμόνως, z. B. πράττειν, Ar. Plut. 802; οἰκεῖν, Plat. Polit. 301 d; ζῆν, oft, u. Folgde; εὐδαιμονέστερον διάγειν, Xen. An. 3, 1, 43.
-
4 εὐ-δόκιμος
εὐ-δόκιμος, in Ansehen stehend, Beifall habend, στρατιά Aesch. Pers. 843; ϑανάτου μέρος Eur. Heracl. 021; γέγονεν ἐν τῷ πολέμῳ Plat. Lach. 183 c, im Kriege; ἐν τοῖς Ἕλλησιν, unter den Griechen, Legg. I, 631 b, wie Xen. Mem. 3, 7, 1; τὴν πόλιν ποιεῖν Plat. Legg. XII, 950 e; εὐδ. τά τε ἄλλα καὶ εἰς τὸν πόλεμον, in Beziehung auf den Krieg; ἐπί τινι, Plut. Lys. 22 a u. A.
-
5 εὐδιεινός
εὐδιεινός, = εὔδιος, γαλήνη, heitere Ruhe, Plat. Legg. XI, 919 a; nach VLL. hießen die Tage, in welchen der Eisvogel brütet, εὐδιειναί, vgl. Schol. Ar. Av. 251; so τροπαί, ἔτος, Arist. H. A. 5, 8. 6, 15; χώρα, ein dem Winde nicht ausgesetztes, Strab., wie τόποι εὐδ., den χειμερινοί entgegengesetzt, Arist. meteor. 10, 12; u. den προςήνεμοι, Theophr.; bei Xen. Cyn. 5, 9, ποιούμενος εὐνήν, ὅταν μὲν ᾖ ψύχη, ἐν εὐδιεινοῖς, windstill, Andere erkl. warm. – Adv. übertr., εὐδιεινῶς καὶ ἱλαρῶς, Hippocr.
-
6 εὐ-διά-χυτος
εὐ-διά-χυτος, leicht in Fluß zu bringen, aus einander zu gießen, ὕδωρ εὐδ. κα ἀπαγὲς καὶ ἀσύστατον Plut. de prim. frig. 11; von der Luft, id.; – leicht zu verdauen, Arist. probl. 1, 42; von der Erde, locker.
-
7 εὐ-διά-λυτος
εὐ-διά-λυτος, leicht aufzulösen, zu trennen; φιλία Arist. eth. 8, 3; γαλεάγραι Strab. VI, 273; Ἑλλὰς ἀσϑενὴς καὶ εὐδ. Plut. Philp. 8; leicht zu versöhnen, Pol. 29, 5, 5; – leicht zu verdauen, von Speisen, Ath. III, 87 e; – leicht zu widerlegen, Rhett.
-
8 εὐ-δαιμονικός
εὐ-δαιμονικός, ή, όν, zur Glückseligkeit gehörig, den Glücklichen betreffend, τὰ εὐδ., das worin die Glückseligkeit besteht, Xen. Mem. 4, 2, 34; ἄνϑρωπος, Ar. Eccl. 1134 u. A.; – glücklich machend, beseligend, τελετή, Plat. Phaedr. 253 c; καὶ καλὸν τὸ προςεπικτᾶσϑαι τιμήν Arist. rhet. 1, 19; χρῆσις D. L. 7, 104; καὶ μακάριον ἔργον Plut.; – οἱ εὐδαιμονικοί, Philosophen, die die Glückseligkeit als das Ziel der Philosophie betrachten, D. L. 1, 17; Ath. XII, 548 b. – Adv. εὐδαιμονικῶς, z. B. πράττειν, Ar. Pax 856; διάγειν, Xen. Hell. 3, 2, 9.
-
9 εὐ-δοκίμησις
εὐ-δοκίμησις, ἡ, das zu Ansehen Gelangen, in Ehren Stehen, αἱ παρὰ ϑεῶν εὐδοκιμήσεις Plat. Rep. II, 363 a; αἱ ἐν ἐκείνοις εὐδ. Luc. Pisc. 25, u. a. Sp.
-
10 εὐ-δάπανος
εὐ-δάπανος, 1) viel Aufwand machend, Arist. virt. et vit. 2; καὶ ἀφειδὴς ἐκ τῶν ὑπαρχόντων Plut. Aem. Paul. 4; Sol. 3 u. öfter; im superlat., D. Cass. 44, 39. – 2) was wenig kostet, λιτὰ καὶ εὐδ. D. Hal. 2, 23; vgl. D. Cass. 52, 30.
-
11 εὔ-δοξος
εὔ-δοξος, in gutem Rufe stehend, berühmt, geehrt, Pind. oft von Menschen, auch νίκα, ἄεϑλα, P. 6, 17 I. 3, 1; φρήν, Aesch. Ch. 301; γῆρας, φάμα, Eur. Med. 592 Hipp. 772; νέας εὐδοξοτάτας συναπάσης τῆς στρατιᾶς παρείχετο Her. 7, 99; πόλις, Thuc. 1, 84, Folgde; οἱ παρὰ τοῖς ἔμφροσι εὔδ. γάμοι Plat. Legg. VI, 773 a; καὶ τίμιος Xen. Mem. 4, 2, 28. – Adv., Plat. Hipp. mai. 287 e.
-
12 εὔδενδρος
1 well woodedὦ Πίσας εὔδενδρον ἐπ' Ἀλφεῷ ἄλσος O. 8.9
cf. παρ' εὐδένδρῳ μολὼν ὄχθῳ Κρόνου (διὰ τὰ τῶν ἐλαιῶν φυτὰ, ἅπερ Ἡρακλῆς ἐξ Ψπερβορέων κομίσας ἐνεφύτευσε τῇ γῇ. Σ.) N. 11.25πὰρ μέσον ὀμφαλὸν εὐδένδροιο ῥηθὲν ματέρος P. 4.73
εὔδ]ενδροι (supp. Lobel) Δ. 4. h. 4. -
13 εὔδοξος
εὔδοξος, -ον (-ος, -ῳ, -ον; -ων, -οις: -οις, -α.)1 glorious of people, things.εὔδοξον Ἱπποδάμειαν O. 1.70
κόλποις παρ' εὐδόξοις Πίσας (Bergk: εὐδόξοιο codd.) O. 14.23εὔδοξον ἅρματι νίκαν P. 6.17
εὐδόξῳ Μίδᾳ P. 12.5
εὔδοξος ἀείδεται Σωγένης pr. N. 7.8 εἴ τις εὐδόξων ἐςἀνδρῶν ἄγοι τιμὰς Ἑλικωνιάδων I. 2.34
εὐτυχήσαις ἢ σὺν εὐδόξοις ἀέθλοις ἢ σθένει πλούτου I. 3.1
Κλεάνδρῳ τις ἁλικίᾳ τε λύτρον εὔδοξον, ὦ νέοι, καμάτων ἀνεγειρέτω κῶμον I. 8.1
καὶ τέκ' εὔδοξο[ν (supp. Bury) Δ. 2. 3. καὶ τὸν Ἰάσονος εὔδοξον πλόον (byz.: ἔνδοξον cod. unus; om. alter) fr. 172. 6. εὔδ]οξα Μοίσαις[ (supp. Snell) fr. 215b. 8. -
14 μοῖσα
1 art of the muse γινώσκομαι δὲ καὶ μοῖσαν παρέχων ἅλις a chorus of Keans speaks; a ref. to Simonides and Bacchylides? Πα. 4. 24, cf. 2. a. β. infra.2 Muses, the nine daughters of Mnemosyne by Zeus, v. Πα. 12. 2, Πα. 6. 56, patrons of the arts, cf. Κλεώ, Πιερίδες, Ἑλικωνιάδες, Χάριτες, Τερψιχόρα, Καλλιόπα.a sing.I semi-personified as the provider of inspiration and song.ἐμοὶ μὲν ὦν Μοῖσα καρτερώτατον βέλος ἀλκᾷ τρέφει O. 1.112
Μοῖσα δ' παρέστα μοι νεοσίγαλον εὑρόντι τρόπον O. 3.4
ὦ Μοῖσ, ἀλλὰ σὺ καὶ θυγάτηρ Ἀλάθεια Διός O. 10.3
Μοῖσα, καὶ πὰρ Δεινομένει κελαδῆσαι πίθεό μοι P. 1.58
Μοῖσα P. 4.3
Μοῖσα, τὸ δὲ τεὸν P. 11.41
ὦ πότνια Μοῖσα, μᾶτερ ἁμετέρα, λίσσομαι N. 3.1
εὔθυν' ἐπὶ τοῦτον, ἄγε, Μοῖσα, οὖρον ἐπέων εὐκλέα N. 6.28
Μοῖσά τοι κολλᾷ χρυσόν N. 7.77
ὦ Μοῖσα I. 6.57
αἰτέομαι χρυσέαν καλέσαι Μοῖσαν I. 8.6
Μοῖσ, ἀνέγειρ' ἐμέ fr. 6a. e. ἐμὲ δ' ἐξαίρετον κάρυκα σοφῶν ἐπέων Μοῖσ ἀνέστασ Δ. 2. 2. μαντεύεο, Μοῖσα fr. 150. Μοῖσ' ἀνέηκέ με fr. 151.II the art of the muses, musicἐν δὲ Μοῖσ' ἁδύπνοος, ἐν δ Ἄρης ἀνθεῖ O. 13.22
αὔξεται καὶ Μοῖσα δἰ ἀγγελίας ὀρθᾶς P. 4.279
δίδωσί τε Μοῖσαν, οἷς ἂν ἐθέλῃ sc.Ἀπόλλων P. 5.65
Μοῖσα δ' οὐκ ἀποδαμεῖ P. 10.37
μεγάλων δ' ἀέθλων Μοῖσα μεμνᾶσθαι φιλεῖ N. 1.12
Αἰακῷ σε (= θυμόν) φαμὶ γένει τε Μοῖσαν φέρειν N. 3.28ἁ Μοῖσα γὰρ οὐ φιλοκερδής πω τότ' ἦν οὐδ ἐργάτις I. 2.6
ἔνθα ἀριστεύοισιν καὶ χοροὶ καὶ Μοῖσα καὶ Ἀγλαία at Sparta fr. 199. 3.III frag.λίγεια μὲν Μοῖσ' ἀφα[ Pae. 14.32
b pl., as goddesses and patrons of the arts.τοῦτό γέ οἱ σαφέως μαρτυρήσω· μελίφθογγοι δ' ἐπιτρέψοντι Μοῖσαι O. 6.21
ἐσσὶ γὰρ ἄγγελος ὀρθός, ἠυκόμων σκυτάλα Μοισᾶν the chorus leader, Aineas O. 6.91νέκταρ χυτόν, Μοισᾶν δόσιν O. 7.7
ἑκαταβόλων Μοισᾶν ἀπὸ τόξων O. 9.5
ἐν Μοισᾶν δίφρῳ O. 9.81
ἐγγυάσομαι ὔμμιν, ὦ Μοῖσαι O. 11.17
Μοίσαις γὰρ ἀγλαοθρόνοις ἑκὼν Ὀλιγαιθίδαισίν τ' ἔβαν ἐπίκουρος O. 13.96
χρυσέα φόρμιγξ, Ἀπόλλωνος καὶ ἰοπλοκάμων σύνδικον Μοισᾶν κτέανον P. 1.2
ἀμφί τε Λατοίδα σοφίᾳ βαθυκόλπων τε Μοισᾶν P. 1.12
χρυσαμπύκων μελπομενᾶν ἐν ὄρει Μοισᾶν καὶ ἐν ἑπταπύλοις ἄιον Θήβαις sc. Peleus and Kadmos, on the occasion of their marriages (cf. N. 5.23) P. 3.90 ἀπὸ δ' αὐτὸν ἐγὼ Μοίσαισι δώσω (cf. N. 10.26) P. 4.67 ἔν τε Μοίσαισι ποτανὸς ἀπὸ ματρὸς φίλας Arkesilas, soaring among the arts P. 5.114αἱ δὲ σοφαὶ Μοισᾶν θύγατρες ἀοιδαὶ N. 4.3
πρόφρων δὲ καὶ κείνοις ἄειδ' ἐν Παλίῳ Μοισᾶν ὁ κάλλιστος χορός at the marriage of Peleus and Thetis N. 5.23μελίφρον' αἰτίαν ῥοαῖσι Μοισᾶν ἐνέβαλε N. 7.12
κωμάσομεν παρ' Ἀπόλλωνος Σικυωνόθε, Μοῖσαι, τὰν νεοκτίσταν ἐς Αἴτναν N. 9.1
ἀκοντίζων σκοποἶ ἄγχιστα Μοισᾶν N. 9.55
( Θεαῖος) Μοίσαισί τ' ἔδωκ ἀρόσαι (τουτέστι τοὺς στεφάνους διὰ τὸν ὕμνον Σ.) N. 10.26χρυσαμπύκων ἐς δίφρον Μοισᾶν ἔβαινον κλυτᾷ φόρμιγγι συναντόμενοι I. 2.2
προφρόνων Μοισᾶν τύχοιμεν I. 4.43
φλέγεται δ' ἰοπλόκοισι Μοίσαις Strepsiadas I. 7.23 ταμίαι τε σοφοὶ Μοισᾶν ἀγωνίων τ' ἀέθλων the citizens of Aigina I. 9.8ἀλλὰ παρθένοι γάρ, ἴσθ' ὅτι, Μοῖσαι, πάντα Pae. 6.54
Μοισᾶν[ Pae. 6.181
πο]τανὸν ἅρμα μοισα[ Πα. 7B. 14.ὦ Μοῖσαι Pae. 8.65
ἐννέ[α Μοί]σαις Pae. 12.2
εὐάμπυκες [ ἀέ]ξετ' ἔτι, Μοῖσαι, θάλος ἀοιδᾶν Δ. 1. 1. τί ἔρδων φίλος σοί τε, καρτερόβρεντα Κρονίδα, φίλος δὲ Μοίσαις, Εὐθυμίᾳ τε μέλων εἴην; fr. 155. 2. οὔτοι με ξένον οὐδ' ἀδαήμονα Μοισᾶν ἐπαίδευσαν κλυταὶ Θῆβαι fr. 198. εὔδ]οξα Μοίσαις[ (supp. Snell, cum χρυ[σο]π[λόκοις coniugens, improbante Lobel) fr. 215b. 8. Μοῖσαι ἀργύρεαι ?fr. 287. ] ροαι δὲ Μοῖσαι ω[ ?fr. 334a. 3. θρέμματα Μουσῶν ( Μοισᾶν scribendum: of poets) ?fr. 352. -
15 εὔδωρος
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὔδωρος
-
16 Εὑδάνεμος
A Storm-stiller, a hero worshipped at Eleusis, Arr.An.3.16.8; = ἄγγελος, Hsch.: also in pl., Εὑδανέμων βωμός, at Athens, Arr.l.c., cf. D.H.Din.11. ( Εὐδ. codd. Arr.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > Εὑδάνεμος
-
17 ὑποστόρνυμι
ὑποστόρνυμι, Philostr.VA3.27, also in [voice] Pass., X.Cyr.8.8.16 (with v.l.), Gal.UP2.7 (with vv.ll.), [voice] Med. in Ael.NA9.26; also [full] ὑποστρώννυμι or [suff] ὑπο-ύω, Plu.Art.22, Phan.Hist.11, Gal.6.447: [tense] fut.Aὑποστορῶ Eub.90.1
; also : [tense] aor.- εστόρεσα Od.20.139
; also- έστρωσα E.Hel.59
, etc. (v. infr.): [tense] plpf.ὑπεστρώκει Babr.34.2
(ap.Suid.): [tense] pf. [voice] Pass. ὑπέστρωμαι Orac. ap. Hdt.1.47; [ per.] 3sg. ὑπεστόρεσται and inf.ὑπεστορῆσθαι Anon.
ap. Suid.; part.ὑπεστορεσμένος Gal.16.749
, Gp.10.44.1:—spread, lay, or strew under, esp. of bed-clothes, l. c.; ;προσκεφάλαια ὑποστρῶσαι Thphr.Char.2.11
(so in [voice] Med., ὑποστόρεσαι.. τῆς ὀριγάνου strew me some of it under, Ar. Ec. 1030, cf. Nic.Th.63); λέκτρα ὑποστρῶσαί τινι make his bed for a man, i. e. serve him as a wife, E. l. c.;ὑπεστρώννυον τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ Ev.Luc.19.36
: abs., make a bed,οὔκουν ὑποστορεῖτε μαλακῶς τῷ κυνί; Eub.
l. c., cf. Phan.Hist.l.c.:—[voice] Pass.,εὗδ', ὑπὸ δ' ἔστρωτο ῥινὸν βοός Il.10.155
;δάφνην ὑπέστρωται Call.Iamb.1.223
;τὰς εὐνὰς.. ὑποστόρνυσθαι X.
l.c.;ὑ. στρώμαθ' ἁλουργῆ Anaxandr.41.6
(anap.); ᾗ χαλκὸς ὑπέστρωται which has copper laid under it, Orac. ap.Hdt.1.47.2 metaph., κέρδεσιν χεῖρας ὑ., of the action of the hand in receiving money, APl.4.272 (Leont.);γαλήνην ὑ. ταῖς τριήρεσιν Them.Or.10.133b
;ὑδατὶς οὐσία τίς ἐστι.. ὑπεστρωμένη τῷ.. δέρματι Paul.Aeg.6.14
.III metaph. in [tense] pf. [voice] Pass., to be subject to.., , cf. Procl.Inst. 132: so in [voice] Act., subject, πάντα -στρώσαντες ἑαυτοῖς ib. 121.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑποστόρνυμι
-
18 εὔδμητος
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > εὔδμητος
-
19 εὐδαιμονικός
εὐ-δαιμονικός, ή, όν, zur Glückseligkeit gehörig, den Glücklichen betreffend, τὰ εὐδ., das worin die Glückseligkeit besteht; glücklich machend, beseligend; οἱ εὐδαιμονικοί, Philosophen, die die Glückseligkeit als das Ziel der Philosophie betrachten -
20 εὐδαίμων
εὐ-δαίμων, ον, eigtl. der einen guten Dämon hat, der ihn geleitet; beglückt, glückselig; begütert, reich, (so oft von Städten, namentlich von Athen; οἰκία μεγάλη τε καὶ εὐδ., auf den Besitz gehend; ὃς ἐκ π ολλῶν καὶ εὐδαιμόνων ἐκπεσὼν εἰς πτωχηΐην ἀπῖκται, aus dem Reichtum in Armut geraten; τὸ εὔδαιμον, das Glück
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ευδ(ο)- — ΝΜΑ α συνθετικό πολλών λέξεων όλων τών περιόδων τής Ελληνικής, που ανάγεται στο ουσιαστικό ψεύδος*. Τα σύνθετα στα οποία εμφανίζεται είναι προσδιοριστικού τύπου, δηλαδή το α συνθετικό προσδιορίζει το β συνθετικό (πρβλ. ψευδομάρτυρας, ψευδ ώνυμος) … Dictionary of Greek
εὗδ' — εὗδε , εὕδω sleep pres imperat act 2nd sg εὗδε , εὕδω sleep imperf ind act 3rd sg εὗδε , εὕδω sleep imperf ind act 3rd sg (homeric ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Dimotiki — ( el. δημοτική [γλώσσα] IPA all|ðimo̞tiˈkʲi, [language] of the people ) or Demotic is the modern vernacular form of the Greek language. The term has been in use since 1818. [Babiniotis, Georgios: Dictionary of the new Greek language Lexiko tis… … Wikipedia
Greek language question — The Greek language question ( el. γλωσσικό ζήτημα, short: το γλωσσικό) was a dispute discussing the question whether the language of the Greek people (Dimotiki) or an archaic imitation of Ancient Greek (Katharevousa) should be the official… … Wikipedia
Demotizismus — Unter Dimotiki (griechisch δημοτική [γλώσσα], „Volkssprache“) versteht man die historisch gewachsene und in direkter Kontinuität aus dem Altgriechischen entstandene neugriechische Volkssprache. Der Begriff als solcher ist seit 1818 belegt.[1] Die … Deutsch Wikipedia
Demotizist — Unter Dimotiki (griechisch δημοτική [γλώσσα], „Volkssprache“) versteht man die historisch gewachsene und in direkter Kontinuität aus dem Altgriechischen entstandene neugriechische Volkssprache. Der Begriff als solcher ist seit 1818 belegt.[1] Die … Deutsch Wikipedia
Dimotiki — Unter Dimotiki (griechisch δημοτική [γλώσσα], „Volkssprache“) versteht man die historisch gewachsene und in direkter Kontinuität aus dem Altgriechischen entstandene neugriechische Volkssprache. Der Begriff als solcher ist seit 1818… … Deutsch Wikipedia
Griechische Diglossie — Als griechische Sprachfrage (griechisch glossiko zitima γλωσσικό ζήτημα, Kurzform to glossiko το γλωσσικό, auch [neu]griechische Sprachenfrage, [neu]griechischer Sprachenstreit) wird die Auseinandersetzung um die Frage bezeichnet, ob die… … Deutsch Wikipedia
Griechische Sprachenfrage — Als griechische Sprachfrage (griechisch glossiko zitima γλωσσικό ζήτημα, Kurzform to glossiko το γλωσσικό, auch [neu]griechische Sprachenfrage, [neu]griechischer Sprachenstreit) wird die Auseinandersetzung um die Frage bezeichnet, ob die… … Deutsch Wikipedia
Griechische Sprachfrage — Als griechische Sprachfrage (griechisch glossiko zitima γλωσσικό ζήτημα, Kurzform to glossiko το γλωσσικό, auch [neu]griechische Sprachenfrage, [neu]griechischer Sprachenstreit) wird die Auseinandersetzung um die Frage bezeichnet, ob die… … Deutsch Wikipedia
Griechischer Sprachenstreit — Als griechische Sprachfrage (griechisch glossiko zitima γλωσσικό ζήτημα, Kurzform to glossiko το γλωσσικό, auch [neu]griechische Sprachenfrage, [neu]griechischer Sprachenstreit) wird die Auseinandersetzung um die Frage bezeichnet, ob die… … Deutsch Wikipedia